4.~Harry~

- Semmi baj nem bántalak. Beszélhetnénk?
- Aha. Csak le vennéd a kezed mert ez így elég ijesztő.
- Ó bocsi, persze. - vette le a kezét, de rögtön vissza is tette. - Egy feltétellel, ha nem fordulsz meg.
- Mi van? Miért ne? - értetlenkedtem.
- Mert csak! Na akarod, hogy elengedjelek vagy sem?
- Jó. Bár nem értelek.
- Nem baj. - hallottam a hangján, hogy mosolyog és végre levette a kezeit abban a pillanatban, ahogy ezt megtette már fordultam is hátra, hogy megnézzem ki az, de elkapta a fejem és vissza fordította a tenger felé.
- A kis hazug. - nevetett. - Elég jók a reflexeim, úgyhogy tőlem próbálkozhatsz.
-Oké befejeztem. Miről akarsz beszélni? -kérdeztem, mert tényleg kíváncsi voltam mit akarhat.
-Csak tudni akarom, hogy jól vagy-e ? - kérdezte rekedtes hangján.
-E-ezt meg, hogy érted? Mi bajom lenne? - nem értem mire akar kilyukadni.
-A tegnap estéről beszélek, amikor az a gyökér neked esett. - már fordultam is volna megint hátra, de tényleg jók a reflexei.
- Te voltál, aki segített? 
- Én. Nem emlékszel semmire?
- Hááát. - csavargattam a hajam, mire ő felnevetett.
- Miután lerángattam rólad...-kezdte.
- És elverted.- folytattam. - Látod van, amire emlékszem.- húha.
-Igen, de sikerült elszaladnia a kis köcsögnek. Miután oda mentem hozzád tök kába voltál, felkaptalak a hátamra és végig beszólogattál az idegeimre mentél. -röhögött.- Már majdnem úgy volt, hogy ledoblak és csak simán otthagylak, de aztán...-habozott.
-Aztán?
-Oda fúrtad a fejed a nyakamba és könnyeid végig folytak nyakamon. - ekkor eldöntöttem, hogy soha többet nem iszom a legrosszabbat hozza ki belőlem. Ez a srác nagyon rendes. Kis szünet után megszólaltam.
-Elmondod miket mondtam? Csak, hogy tudjam mennyire járattam le magam tegnap este.
-Húú biztos? - fújta ki a levegőt a kérdés költői volt mert már kezdte is. - Megfenyegettél, hogy lehánysz ha nem megyünk lassabban. Egyfolytában Muriel-nek hívtál holott nem is ez a nevem és végi azzal csesztettél, hogy-hogy adhatták a szüleim nekem ezt a nevet, meg volt egy mostoha nagynénid, akit így hívtak és, hogy őt utáltad. - nem is volt ilyen nagynénim. - Többször is nyakon haraptál. És elkezdted befonni a hajam.
- De jó, hogy most nem kell a szemedbe néznem. -nevettem.-Amúgy mi az igazi neved? 
-Harry.És a tiéd? Tegnap nem nagyon akartad elárulni.
-Elizabeth. De csak El. Amúgy Harry...- halkítottam le a hangom.-köszönöm hogy megmentettél.
- Szívesen tettem.
- És, hogy találtad meg a barátnőmet? - kérdeztem.
- Láttalak titeket, amikor jöttetek. Meg dél előtt is találkoztunk a kávézóba már akkor is jó benyomást keltettél. - nevetett.
- Ugye te voltál az akinek neki mentem és ráborítottam a kávét. - lehunyt szemmel vártam a választ.
-Talált.
-Jössz nekem egy kávéval!
-Én??? Akkor te meg egy új pólóval. - mondta színlelt felháborodással.
- Kvittek vagyunk?
-Hmm....Legyen. Egyébként látom jól kijössz a gyerekekkel rendes volt tőled, hogy játszottál a kislánnyal. 
- Te kémkedsz utánam?
-Isten ments! Amerre csak jársz a baj van. De bárhova vagy bárkire nézek téged látlak, azóta nem bírlak kiverni a fejemből, hogy rám borítottad a kávét, úgyhogy elindultam hátha találkozok veled és mit ad isten?
-Megtalálsz. -nevettünk mind ketten.
Már egy ideje beszélgettünk, amikor észre vettem, hogy besötétedett. Rob kinyír nem szóltam neki, hogy sokáig elleszek még telefon sincs nálam, hogy oda szóljak neki.
- Baj van? - gondolom arra célzott, hogy fészkelődve keresem a telóm.
- Mennem kéne.
- Holnap ugyanitt?
-Majd meglátom, ha ezek után még elengednek akkor...- fordultam meg, de már senki nem volt mögöttem.
Elindultam haza és végig a srácon járt az eszem. Harry. Vajon miért nem engedte, hogy megforduljak? Pedig én tényleg nem olyan vagyok, aki a külső alapján ítél.
Amikor a ház elé értem nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót már tudtam mi fog következni.