5. Néha azért viselkedhetnél

-Legalább azt a kibaszott telefont vitted volna magaddal! Most mit csináltam volna ha történik veled valami?- még jó, hogy nem meséltem neki a kalandos kis estémről. - Anyád ki is nyírt volna!
- Jó tudom ne haragudj nem fog többet elő fordulni ígérem.- mondtam bűnbánóan és hatalmas kiskutya szemekkel néztem rá.
-Jólvan.- már meg is bánta, hogy kiabált. Mindig ezt csinálja ordibál, de aztán megbánja. - Na gyere ide. - tárta szét a karjait amit rögtön elfogadtam. - Kész a vacsi gyere.
Vacsora után még leültünk a fotelba meccset nézni én mondjuk a telómon neteztem mert nem igazán kötött le ami  a tévében ment. Olyan 8 fele Trix is betoppant és közölte, hogy itt alszik. Felmentünk a szobámba és részletesen beszámoltam neki Harry-ről.
-ÁÁÁ ez olyan mint egy romantikus film! -ugrált Trix örömébe.-És mi lesz holnap is elmész?
-Még nem tudom.
-Mi az, hogy nem tudod???? Mész és kész! - mondta szinte már ordibálva barátnőm.
-Kussoljál már!-fogtam be a száját. -Az kéne még, hogy Rob megtudja.
-Bocsi.-mondta bele a tenyerembe. - De azért menj el. - mosolygott rám. - Tartozol neki ennyivel ha már megmentett.
-Igazad van. -fújtam ki hangosan a levegőt, de nem csak azért megyek el holnap mert tartozom neki, hanem mert valamiért felkeltette az érdeklődésemet ez a fiú.
-Na mit nézzünk? - kérdezte barátnőm majd leült a gép elé filmet keresni.
- Valami jó tömény romantikus filmet. - válaszoltam és keresgéltünk, de ez mindig olyan nehezen meg soha nem találunk olyat ami jó lenne. Végül a Grease-t választottunk, de mind a ketten bele aludtunk.


***


- Hallottátok, hogy itt van annak a fiú csapatnak az egyik tagja Miami-ba? Tegnap látták, ahogy bemegy az egyik szállodába.- mondta Rob miközben mi Trix-el még mindig pizsamába kócos hajjal és álmos fejjel műzlit zabáltunk az asztalnál.
- Milyen csapat? - Trix ilyenkor annyira nőies, amikor tele pofával beszél.
-Ööö- Rob felvette az újságot és felolvasta. - One Direction. Naa tudod az a kócos El te tudhatnád.- egyből felcsillant a szemem.
-Jó, hogy tudom! Imádom a számaikat. -kezdtem el üvölteni és felkaptam az újságot. - Mondjuk róluk nem sokat tudok, de azt tudom, hogy róla mondják, hogy csajozós.
-Nem hallottam még róluk. - a mondat végét Trix hatalmas büfögéssel zárta le és felállt az asztaltól, tányérját berakta a mosogatóba és a pultnak támaszkodott.
- Az lehetetlen. - mondtam még mindig a képet nézve az újságba.
- Megyünk ma valamerre?
-Vásárlás? - adtam ötletet.
- Még jó!
- Rob! Vásárlás? - kérdeztem kiskutya szemekkel. Már nyúlt is a zsebébe.
- Haaj nők! Tudod, hogy tiszta anyád vagy? - nevetett fel.
-Köszönöööm! - adtam egy cuppanós puszit az arcára és kivettem a pénzt a kezéből. És felmentünk az emeletre felöltözni.
- Majd jövünk! - kiabáltam nagybátyámnak.
- Majd veszünk neked is valami szexit!!! - kiabált oda Trix is mire oldalba löktem és nevetve mentünk ki az ajtón.


***


-Néha azért viselkedhetnél Trix. - mondtam miközben az eper ízű jégkásámat szürcsöltem.
-Komolyan Elizabeth??? Az a ruha nekem lett varrva! - mondta még mindig idegesen. - Ha még egyszer meglátom azt a bölényt én esküszöm kinyírom! Nem is állt volna jól rajta.
-Pedig az övé lett. - szívtam bele direkt hangosan a szívószálba. - Egyébként a düh problémáidat kezeltetni kéne. Tök jó, hogy kitiltottak minket a boltból, akkora egy szerencsétlen vagy.
Kb. 3-kor már rendesen megpakolt szatyrokkal sétáltunk az utcán, amikor kiszúrtunk egy tök jó boltot és bementünk körülnézni. Na ennek a vége az lett, hogy Trix és egy másik csaj össze vesztek egy ruhán és verekedés lett belőle a boltos a másik lánynak adott igazat minket meg a biztonságiak kísértek szépen ki.
-Remélem szétreped rajta! - ez bolond.
-Na innen merre? - kérdeztem.
-Menjünk el hozzám anyu már jobban van köztünk szólva szerintem nem is volt beteg csak rájátszott, na mind egy bolognait csinááál.
- Ott a helyünk!
Miután megkajáltunk még beszélgettünk egy kicsit a konyhába Bess-el, Trix anyjával. Nagyon bírom van szövege rendesen. Amikor ránéztem az órára már 7 óra volt és eszembe jutott a találka.
- Na én asszem megyek is. Köszi a kaját. - mondtam Bess-nek aki épp háttal állt nekem és egy intéssel jelezte, hogy szívesen.
- Júúúj vár már a herceged?
- Remélem. - nyomtam egy puszit az arcára felkaptam a táskákat és indultam is a tengerpartra.
Ahogy oda értem senkit nem láttam a szikla körül, lehet el sem jön. Minden esetre én kibújtam a cipőmből kézbe vettem és oda sétáltam és leültem. Kb 10 perc telt el, amikor meghallottam a mély rekedtes hangot már megint fordultam volna, de hirtelen vissza is néztem a tenger felé.
-Hát eljöttél. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Ja és késtél! - néztem rá a csuklómra a láthatatlan órámra, erre ő felnevetett.
- Bocsi csak nehezen szabadultam el.
- Ha!-nevettem fel.- Úgy beszélsz mintha egy sztár lennél. - vicceltem vele.
-A-aha- nevetett erőltetetten.
Ma talán még többet beszélgettünk mint tegnap elmondtam neki a mai vásárlási kalandunkat Trix-el és mind a ketten egyet értettünk az ötlettel, hogy orvosolni kéne a baját. Egy csomó mindent megtudtunk egymásról. Harry imádja a családját legalábbis az, ahogy beszél róluk ezt bizonyítja. Van egy 23 éves nővére. Kérdezett apáról, de kitértem a válaszadástól. Még nem tudnék neki róla beszélni. Végig mutogattam neki a ruhákat amiket aznap vettem és közölte, hogy már alig várja, hogy láthasson bennük. Ez egyébként igazságtalanság, hogy ő már látott én meg csak annyit tudok, hogy magas és barna göndör haja van.Eltelt az idő megbeszéltük, hogy holnap ugyan itt és ugyan ekkor találkozunk újra.

4.~Harry~

- Semmi baj nem bántalak. Beszélhetnénk?
- Aha. Csak le vennéd a kezed mert ez így elég ijesztő.
- Ó bocsi, persze. - vette le a kezét, de rögtön vissza is tette. - Egy feltétellel, ha nem fordulsz meg.
- Mi van? Miért ne? - értetlenkedtem.
- Mert csak! Na akarod, hogy elengedjelek vagy sem?
- Jó. Bár nem értelek.
- Nem baj. - hallottam a hangján, hogy mosolyog és végre levette a kezeit abban a pillanatban, ahogy ezt megtette már fordultam is hátra, hogy megnézzem ki az, de elkapta a fejem és vissza fordította a tenger felé.
- A kis hazug. - nevetett. - Elég jók a reflexeim, úgyhogy tőlem próbálkozhatsz.
-Oké befejeztem. Miről akarsz beszélni? -kérdeztem, mert tényleg kíváncsi voltam mit akarhat.
-Csak tudni akarom, hogy jól vagy-e ? - kérdezte rekedtes hangján.
-E-ezt meg, hogy érted? Mi bajom lenne? - nem értem mire akar kilyukadni.
-A tegnap estéről beszélek, amikor az a gyökér neked esett. - már fordultam is volna megint hátra, de tényleg jók a reflexei.
- Te voltál, aki segített? 
- Én. Nem emlékszel semmire?
- Hááát. - csavargattam a hajam, mire ő felnevetett.
- Miután lerángattam rólad...-kezdte.
- És elverted.- folytattam. - Látod van, amire emlékszem.- húha.
-Igen, de sikerült elszaladnia a kis köcsögnek. Miután oda mentem hozzád tök kába voltál, felkaptalak a hátamra és végig beszólogattál az idegeimre mentél. -röhögött.- Már majdnem úgy volt, hogy ledoblak és csak simán otthagylak, de aztán...-habozott.
-Aztán?
-Oda fúrtad a fejed a nyakamba és könnyeid végig folytak nyakamon. - ekkor eldöntöttem, hogy soha többet nem iszom a legrosszabbat hozza ki belőlem. Ez a srác nagyon rendes. Kis szünet után megszólaltam.
-Elmondod miket mondtam? Csak, hogy tudjam mennyire járattam le magam tegnap este.
-Húú biztos? - fújta ki a levegőt a kérdés költői volt mert már kezdte is. - Megfenyegettél, hogy lehánysz ha nem megyünk lassabban. Egyfolytában Muriel-nek hívtál holott nem is ez a nevem és végi azzal csesztettél, hogy-hogy adhatták a szüleim nekem ezt a nevet, meg volt egy mostoha nagynénid, akit így hívtak és, hogy őt utáltad. - nem is volt ilyen nagynénim. - Többször is nyakon haraptál. És elkezdted befonni a hajam.
- De jó, hogy most nem kell a szemedbe néznem. -nevettem.-Amúgy mi az igazi neved? 
-Harry.És a tiéd? Tegnap nem nagyon akartad elárulni.
-Elizabeth. De csak El. Amúgy Harry...- halkítottam le a hangom.-köszönöm hogy megmentettél.
- Szívesen tettem.
- És, hogy találtad meg a barátnőmet? - kérdeztem.
- Láttalak titeket, amikor jöttetek. Meg dél előtt is találkoztunk a kávézóba már akkor is jó benyomást keltettél. - nevetett.
- Ugye te voltál az akinek neki mentem és ráborítottam a kávét. - lehunyt szemmel vártam a választ.
-Talált.
-Jössz nekem egy kávéval!
-Én??? Akkor te meg egy új pólóval. - mondta színlelt felháborodással.
- Kvittek vagyunk?
-Hmm....Legyen. Egyébként látom jól kijössz a gyerekekkel rendes volt tőled, hogy játszottál a kislánnyal. 
- Te kémkedsz utánam?
-Isten ments! Amerre csak jársz a baj van. De bárhova vagy bárkire nézek téged látlak, azóta nem bírlak kiverni a fejemből, hogy rám borítottad a kávét, úgyhogy elindultam hátha találkozok veled és mit ad isten?
-Megtalálsz. -nevettünk mind ketten.
Már egy ideje beszélgettünk, amikor észre vettem, hogy besötétedett. Rob kinyír nem szóltam neki, hogy sokáig elleszek még telefon sincs nálam, hogy oda szóljak neki.
- Baj van? - gondolom arra célzott, hogy fészkelődve keresem a telóm.
- Mennem kéne.
- Holnap ugyanitt?
-Majd meglátom, ha ezek után még elengednek akkor...- fordultam meg, de már senki nem volt mögöttem.
Elindultam haza és végig a srácon járt az eszem. Harry. Vajon miért nem engedte, hogy megforduljak? Pedig én tényleg nem olyan vagyok, aki a külső alapján ítél.
Amikor a ház elé értem nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót már tudtam mi fog következni.

3.~ Nem bántalak~

Reggel az ágyamban keltem egy erős fejfájás kíséretében. Csak álmodtam volna az egészet? Ahogy oldalra néztem barátnőmet láttam egy hatalmas tócsa nyállal a párnámon és hangosan horkolt.
-Hé Trix! - ütögettem meg a hátát. - Bele fogsz fulladni ha nem kelsz fel.
- Mi vaan? - vágta hozzám a nyálas párnát úgy, hogy szemei még mindig csukva voltak.
- Mi volt tegnap??- kérdeztem erre ő feltápászkodott és az ágytámlának támaszkodott.
- Ööö ott volt Dan és te meg az a csapat srác és te eltűntél. - dörzsölte meg a halántékát.
- Igen és aztán vissza mentem ugye? - szóltam rá. Maga elé bámulva gondolkodott és egy kis idő után felém kapta a fejét hatalmas szemekkel nézett rám.
- Egy fiú! Egy fiú hozott oda hozzánk a hátán!
- Mi??? És mondott valamit? Ki volt az? - kérdeztem idegesen, akkor mégsem álom volt? Az a srác mentett volna meg?
- Oda jött megkérdezte, hogy velünk vagy-e, amikor mondtuk, hogy igen akkor berakott Dan kocsijába és elment nem mondott semmit csak lelépett. Nem tudom ki volt kapucni volt a fején. Ennyire ki ütötted magad, hogy nem emlékszel mi volt? - nevetett.
- Tegnap meg akartak erőszakolni...-suttogtam. - de ő megmentett. - Trix kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Hogy mi van??? Ki? - emelte fel a hangját és kipattant az ágyból. - Na jó be kell mennünk a rendőrségre és....
- Erre semmi szükség Trix nem volt semmi hál istennek meg amúgy se tudom ki volt az.
- Jól vagy? - kérdezte aggódóan.
-  Jól. - és ezt tényleg így is gondoltam kár, hogy nem tudom megköszönni a pasinak, de ezért örökre hálás leszek az idegennek.
- Megyünk kajálni? - már vártam mikor teszi fel a kérdést már dél rég elmúlt szóval elmentünk a legközelebbi pizzázóba. Hétvége volt szóval Trix nem dolgozott, de sietnie kellet haza mert anyukája megbetegedett és segítenie kell neki otthon. Egyedül voltam otthon és majd belehaltam az unalomba ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek a tengerpartra sétálni.

***

 Hosszú ideje sétálhattam már, amikor észre vettem nem messze magam előtt egy kislányt, aki a homokba ülve sír. Nem lehet több 5 évesnél csupa kékbe volt és méz barna haja két copfba volt fogva a fején. Oda sétáltam mellé és leültem vele szembe homokba.
- Szia.- köszöntem neki mosolyogva és vártam, hogy felnézzen majd megszakadt a szívem, ahogy hatalmas zöld szemei teli voltak könnyekkel.
-Sz-szia. - szipogott és próbálta letörölni könnyeit. - Te ki vagy?
- A nevem El. És téged, hogy hívnak?
- Becky.
- Nos Becky elárulod miért vagy szomorú? - a kislány erre megrázta a fejét. - Háát akkor én megyek is tovább. - bekapta a csalit.
- Várj. - fogta meg a kezem és habozott a válasszal. - Pj soha nem játszik velem mindig csak a barátaival van most is rátaposott a palotára és kinevetett. - panaszkodott még mindig szipogva és egy szétrombolt homokvárra mutatott.
- Jól sejtem, hogy ez a Pj a testvéred? - bólintott. - Ez nem szép tőle. Na gyere.- pattantam fel és a kezemet nyújtottam felé. - Építsük újra az a palotát. - mosolyogtam rá mire felcsillant a szeme és nevetve kapta el a kezem.
Egy jó nagy palotát építettünk Becky-vel még várárok is volt. Jó volt nézni, hogy a kislány mosolyog. Amikor már sötétedett az anyukája érte jött egy hatalmas ölelést kaptam tőle és még messziről integetett. Leültem egy sziklára és onnan néztem a  tenger hullámzását. A gyönyörű kilátást egyszer csak valami eltakarta előlem, ami nem más volt mint két kéz. Bepánikoltam egyre gyorsabban kezdett verni a szívem próbálkoztam elmenni és akkor, a fülemhez hajolt a titokzatos idegen.
- Semmi baj nem bántalak. Beszélhetnénk?

2. ~ Megmentő~

Mivel már elmúlt 8 nem haza mentem hanem Rob-hoz, de előtte még beugrottam egy pékségbe venni a bácsikámnak valamit. Van egy autó műhelye nem messze a házától szóval nem kell azon aggódnom, hogy keveset látom. Ahogy beértem hatalmas csörömpölést hallottam majd valaki elkezdett szaladni felém és a nyakamba ugrott és szép nagyot estünk.(én ma már másodjára)
-Van egy remek hírem!!! - Beatrix ujjongott. Na erre kíváncsi leszek. Beatrix Morgen itt dolgozik Rob műhelyében, de már kiskorom óta ismerem és hát a távolság miatt keveset találkoztunk, de most pótlunk.
- Előre félek. - nevettem, mire ő rácsapott a vállamra.
- A tengerparton ma király buli lesz és egy pasi akivé ez a verda- mutatott maga mögé egy audi r8-asra- úristen ha meglátod 10/10-es a csávó na ő hívott el, és én meg mondtam neki, hogy megyünk. - hadarta.- Na?- húztam egy kicsit az agyát és úgy csináltam mintha gondolkodnék a dolgon.-Ne csináld már. - nyávogott.
- Tudod, hogy ki nem hagynám! - erre megörült és szorosan megölelt.
- Meg se kérdezem mi folyik itt. - nézett le ránk Rob és fejét rázva tovább indult.
-Hé Rob? Figyelj...- kezdtem, de mielőtt megszólalhattam volna közbe vágott.
-A lüke barátnőd már mesélt az ötletéről szóval nyugi.- mosolygott és megveregette a fejem és bement az irodájába.
-Naaaa? Mibe menjünk? - dörzsölte össze a kezeit Trix. - Ú nekem már megvan asszem.
- 7 fele gyere hozzánk át dúrjuk a szekrényemet és segítesz nekem is választani.
-Rendben. - adott egy puszit aztán visszament dolgozni én meg haza.


Este 7 fele
(zene)

-Sziasztooook! - jött be Trix ordítva az ajtón. - El kész vagy már??? - üvöltött fel.
- Aha, de ne üvölts mert itt vagyok. - szóltam ki a konyhából.
- Mit nézünk főnök? - vetette le magát Rob mellé aki pattogatott kukoricát tömött a szájába.
- Meccset Törpe, kopj le. - dobott rá egy marék kukoricát a barátnőmre. Mindig nyírják egymást.
-Hééééé!!! Ember ma takarítottam!!! - erre mind a ketten kihúzták magukat és a tévére bámultak mire el nevettem magam.- Amúgy, mikor indulunk?
- Nem tom. Kész vagy?
- Hát a ruha már megvan már csak sminkelni kell. - kiabáltam még mindig ki a konyhából. Amikor kimentem Trix felállt és elkezdett pózokat vágni előttem mire Rob csak a szemét forgatta.
- Naaa milyen? - ruhája iszonyat jól nézett ki (ruha) haja mint általában fel volt kontyolva a szemén erős fekete smink volt lábán fekete szegecses bakancs ami számára nélkülözhetetlen.
-Mindjárt neked esek. - nevettem.Tényleg nagyon jól nézett ki.
-Na jó haladjunk még egy csomó dolgunk van. - fogta meg  a kezem és húzott magával fel a szobámba.

Miközben barátnőm göndörítette a hajam addig én kisminkeltem magam nem vittem túlzásba. Amikor kész voltam felvettem a ruhát (ruha) és hozzá egy fehér magas szárú tornacsukát mivel magassarkút nem vehettem mert a homokba kissé nehéz lenne menni a szandálokat meg nem szeretem úgyhogy...
Csináltunk pár képet aztán lementünk elköszöntük Rob-tól aki még prédikált vagy 10 percig, hogy figyeljünk oda mennyit iszunk kivel álljunk szóba stb.
A part nem volt messze gyalog Trix már izgult, hogy megint láthatja a pasit. Már lehetett hallani a zenét egymásra néztünk és elkezdtünk futni...


2 órával később


- Hé csajszi már azt hittük vissza se jössz.- hát én meg azt hittem kiokádom még a beleimet is, de ez látszólag nem zavart mert a fiúk akikkel az este folyamán ismerkedtem meg újabb poharat nyomtak a kezembe amit egyből lehúztam és táncoltam tovább. Kicsivel később keresnem kellett egy nyugisabb helyet mert forgott velem a világ és azt hittem elájulok ezért kissé döcögve elindultam. Már a zene is alig hallatszott mögöttem, amikor nevetésre lettem figyelmes nem nagyon foglalkoztam vele inkább neki dőltem egy fának és a halántékomat kezdtem el masszírozni. 
- Hát itt vagy!- hunyorogva néztem a hang irányába és három alakot láttam. Az egyik közelebb jött és teljes erejéből magához rántott. Szúró fájdalmat éreztem ott ahol a karomat szorította. Próbáltam ellökni, de nem bírtam.
- Engedj már el te seggfej!!!!- üvöltöttem rá, de semmi aztán elkezdett fogdosni a túl sok pia mennyiségtől nem igen tehettem bármit is mert még mindig nagyon szédültem. Az egyik szabadulási próbálkozásomból az lett, hogy a támadómmal együtt a földre zuhantam és mivel ő sem volt szín józan kaptam az alkalmon felpattantam és futni kezdtem az emberek irányába ami sikerült is volna ha nem esek el a saját lábamba. Indultam volna tovább, de elkapta a lábam és húzni kezdett a homokba. Torkom szakadtából kiabálni kezdtem mire ő lenyúlt a hajamért felhúzott és egy hatalmas pofonban részesített.A könnyeim már patakokban folytak amikor, elkezdte lerángatni rólam a ruhát.
- Kérlek...- nyöszörögtem, de ő le se szarta. Feladtam a küzdelmet és becsuktam a szemeimet. Összeszorított foggal álltam és vártam mikor fog megerőszakolni ez a köcsög. De semmi nem történt az undorító kezek érintése is eltűnt egy elfojtott nyögést hallottam és, hogy valaki fújtat. Kinyitottam a szemem, de így is alig láttam a sötétbe csak azt, hogy valaki a támadómat veri szarrá. Ez már túl sok volt és a lábam már nem tartott pár pillanat múlva már minden elsötétült.

1. ~Elmentünk egymás mellett...~

Ahogy sétáltam a tenger parton magamba szívtam friss levegőt. A gondolat, hogy nemsoká haza kell mennem szívbemarkoló. Itt annyira tökéletes minden. A nap már lenyugvóban volt a parton még volt pár ember két kisfiú pont mellettem szaladt el fogócskáztak az édesanyjuk kiabált nekik, hogy már ideje haza menni ők kacagva szaladtak felé és egymás ölelve sétáltak el. Gyönyörködve sétáltam végig a parton, amíg meg nem találtam a sziklát ahova már azóta járok amióta eljöttem Miami-ba a bácsikámhoz Rob-hoz. Rob anyám bátyja akire kissé haragszik amiért ilyen messzire költözött tőlünk én viszont odáig vagyok érte félig ő nevelt fel. Édesapám még 4 éves koromban meghalt és anya nem bírta volna se anyagilag se lelkileg.Az egész nyarat itt töltöm már 2 hónapja vagyok nála. Csak ültem és vártam. Lábujjaimat mélyen a homokba fúrtam imádtam ezt az érzést, ahogy azt is ahogy a szél az arcomat fújja, de még jobban vágytam valamire....vagy valakire. Gondolataimból a vállamat simító hatalmas kéz zökkentett ki. Oda hajolt a fülemhez amitől kirázott a hideg.
-Hello édes. - suttogta. Gyorsan megfordultam átkaroltam a nyakát és hozzábújtam pipiskedve minél hamarabb meg akartam csókolni ezt ő is észre vette és a combom alá nyúlt felkapott így egy magasságba voltunk és lecsapott a számra.


 2 hónappal ezelőtt... Zene... : )


Még csak reggel 6 volt, de én majd kicsattantam az energiától reggeli futásomra készültem, amit már egy hete amióta itt vagyok szigorúan betartok. Felvettem az edzős cuccomat felvettem a futó cipőm és lekaptam az asztalról egy üveg mentes vizet és próbáltam csendben elhagyni a házat mivel Rob csak 8-ra jár dolgozni szóval még alszik ilyenkor. A ház előtt bemelegítettem majd betettem a headset-et a fülembe és elkezdtem futni. Lementem a tengerpartra majd miután rendesen lefárasztottam magam beugrottam a kedvenc kávézómba.
- Szép napot! Mit adhatok? - kérdezte a magas fekete hajú kék szemű srác hatalmas mosollyal az arcán. Hát nem titkok miért a kedvenc kávézóm.
-Egy eszpresszó lesz elvitelre.- mondtam én is egy vigyorral az arcomon.
- Ó szóval a szokásos. - nevetett fel miközben a kávémat készítette. - Látom kedvenc. - én csak bólogattam bár nem tudom mire mert nem tudtam másra koncentrálni csak, hogy milyen jól néz ki a srác. Oda adta a kávét én meg nyújtottam a fiú felé a pénzt mire ő megrázta a fejét.
- Meghívtalak. - mosolygott.
- De...-nyögtem.
- Nincs semmi "de" További kellemes napot várlak holnap reggel is.
- Köszi.- intettem felé miközben fordultam meg és ekkor teljes erőmből valakinek ütköztem aminek a következménye az lett, hogy én a földre vágódtam és sikeresen seggre estem. Viszont az áldozatom sem úszta meg egykönnyen ugyanis ráömlött egy kisebb adag a kávémból a hófehér pólójára mire hangosan felszisszent.
- Baszki nem tudsz figyelni? Ez kurva forró!- nem láttam az arcát mert össze vissza ugrált és próbálta hűteni az égett területet azzal, hogy pólóját ide oda húzgálja. Gyorsan felpattantam és oda mentem hozzá.
- Sajnálom nem direkt volt csak egy pillanatra nem figyeltem és - hadonásztam nem is figyelve a fiúra szerintem bolondnak nézhetett, ahogy próbáltam eljátszani az előbbi szituációt - akkor te kinyitottad az ajtót én meg pont beléd szaladtam most biztos nagyon haragszol, de nézd én se jártam jobban kiömlött majdnem az egész kávém. - néztem mélyen bele a műanyag poharamba még mindig nem nézve az idegenre. Kicsit tartottam a dühétől lehet azért nem. Hallottam, hogy egy aprót alig hallgatóan felnevet. Erre felkaptam a fejem, de ő egyből el fordította az övét így csak kissé göndör barna haját láthattam és magas alakját. Egy kék pulcsi volt rajta ami ki volt cipzározva alatta pedig a kávéfoltos fehér póló fekete farmer viselt. Megköszörülte a torkát és ellépet előlem.
- Megbocsátva. - mondta nekem háttal állva. Egy vállrándítással elintéztem megfordultam és kisétáltam az üzletből.