3.~ Nem bántalak~

Reggel az ágyamban keltem egy erős fejfájás kíséretében. Csak álmodtam volna az egészet? Ahogy oldalra néztem barátnőmet láttam egy hatalmas tócsa nyállal a párnámon és hangosan horkolt.
-Hé Trix! - ütögettem meg a hátát. - Bele fogsz fulladni ha nem kelsz fel.
- Mi vaan? - vágta hozzám a nyálas párnát úgy, hogy szemei még mindig csukva voltak.
- Mi volt tegnap??- kérdeztem erre ő feltápászkodott és az ágytámlának támaszkodott.
- Ööö ott volt Dan és te meg az a csapat srác és te eltűntél. - dörzsölte meg a halántékát.
- Igen és aztán vissza mentem ugye? - szóltam rá. Maga elé bámulva gondolkodott és egy kis idő után felém kapta a fejét hatalmas szemekkel nézett rám.
- Egy fiú! Egy fiú hozott oda hozzánk a hátán!
- Mi??? És mondott valamit? Ki volt az? - kérdeztem idegesen, akkor mégsem álom volt? Az a srác mentett volna meg?
- Oda jött megkérdezte, hogy velünk vagy-e, amikor mondtuk, hogy igen akkor berakott Dan kocsijába és elment nem mondott semmit csak lelépett. Nem tudom ki volt kapucni volt a fején. Ennyire ki ütötted magad, hogy nem emlékszel mi volt? - nevetett.
- Tegnap meg akartak erőszakolni...-suttogtam. - de ő megmentett. - Trix kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Hogy mi van??? Ki? - emelte fel a hangját és kipattant az ágyból. - Na jó be kell mennünk a rendőrségre és....
- Erre semmi szükség Trix nem volt semmi hál istennek meg amúgy se tudom ki volt az.
- Jól vagy? - kérdezte aggódóan.
-  Jól. - és ezt tényleg így is gondoltam kár, hogy nem tudom megköszönni a pasinak, de ezért örökre hálás leszek az idegennek.
- Megyünk kajálni? - már vártam mikor teszi fel a kérdést már dél rég elmúlt szóval elmentünk a legközelebbi pizzázóba. Hétvége volt szóval Trix nem dolgozott, de sietnie kellet haza mert anyukája megbetegedett és segítenie kell neki otthon. Egyedül voltam otthon és majd belehaltam az unalomba ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek a tengerpartra sétálni.

***

 Hosszú ideje sétálhattam már, amikor észre vettem nem messze magam előtt egy kislányt, aki a homokba ülve sír. Nem lehet több 5 évesnél csupa kékbe volt és méz barna haja két copfba volt fogva a fején. Oda sétáltam mellé és leültem vele szembe homokba.
- Szia.- köszöntem neki mosolyogva és vártam, hogy felnézzen majd megszakadt a szívem, ahogy hatalmas zöld szemei teli voltak könnyekkel.
-Sz-szia. - szipogott és próbálta letörölni könnyeit. - Te ki vagy?
- A nevem El. És téged, hogy hívnak?
- Becky.
- Nos Becky elárulod miért vagy szomorú? - a kislány erre megrázta a fejét. - Háát akkor én megyek is tovább. - bekapta a csalit.
- Várj. - fogta meg a kezem és habozott a válasszal. - Pj soha nem játszik velem mindig csak a barátaival van most is rátaposott a palotára és kinevetett. - panaszkodott még mindig szipogva és egy szétrombolt homokvárra mutatott.
- Jól sejtem, hogy ez a Pj a testvéred? - bólintott. - Ez nem szép tőle. Na gyere.- pattantam fel és a kezemet nyújtottam felé. - Építsük újra az a palotát. - mosolyogtam rá mire felcsillant a szeme és nevetve kapta el a kezem.
Egy jó nagy palotát építettünk Becky-vel még várárok is volt. Jó volt nézni, hogy a kislány mosolyog. Amikor már sötétedett az anyukája érte jött egy hatalmas ölelést kaptam tőle és még messziről integetett. Leültem egy sziklára és onnan néztem a  tenger hullámzását. A gyönyörű kilátást egyszer csak valami eltakarta előlem, ami nem más volt mint két kéz. Bepánikoltam egyre gyorsabban kezdett verni a szívem próbálkoztam elmenni és akkor, a fülemhez hajolt a titokzatos idegen.
- Semmi baj nem bántalak. Beszélhetnénk?